2010. március 23., kedd

Lélektánc

Lélektáncaink...

Visszatalálva a Tiszta Forráshoz, lelkem csendjében figyelem a testem. A középpontomból, a nyugalmi helyzetemből indulok, és ide térek vissza. Csak így lehetséges.

Minél közelebb kerülök a középpontomon keresztül belső egyensúlyomhoz, megtalálva a stabilitást, egyre inkább harmóniába kerülök önmagammal és a természettel. Mozdulataim így lesznek belülről fakadóak, tiszták és őszinték. És ha őszinte, akkor igaz, és amikor igaz, akkor szép. Teremtünk és alkotunk, széppel - a szépet…

Testemen nem uralkodni akarok és legyűrni a mozdulatokkal fizikális korlátaimat, hanem átadni magam a testem kínálta lehetőségeimnek lelkem rezdüléseivel mozdulataimban. Nem vezetve lenni, utasításoknak eleget téve, hanem önnön valónkban felismerni a lényeget, különbséget téve a hamistól, a látszattól.

Nem azért ismerem meg a testem mozdulataim által, és tanulom a táncot, hogy szereplési vágytól vezérelve megmutassam, amit tudok. Azért teszem, hogy önmagammal és a Világgal harmóniába kerüljek. Nem megfelelni akarok, nem elismeréseket akarok, hanem átélni, és minden pillanatában teljességgel „benne lenni” ebben a harmóniában, őszintén. Úgy ahogy vagyok, és az aki vagyok. Hazugságoktól mentes.

A természet részeként megtalálni hitünk, és ebben felismerni önnön valónk, akkor ennek az összhangnak a visszatükröződése lesz a tánc. Lélektáncaink…
Nyitottá válni a szépségre és minden lehelet finom jelzésére, ami körbevesz bennünket, hogy érzékenységünket áthassa a szeretet és a sóhajtásba beleszőtt álmok világa lelkükben, hogy átélhessük, és magunkba engedjük gyönyörteljes valóságát.

Ahogy megmozdítom a vállam, karom, lábam, ahogyan ringatom a csípőm magában hordozza a teremtés tökéletességét, az Istenit. Gyönyörűséggel tölt el, hogy megadatott kifejeznem mozdulataimmal. Mindig hálás vagyok érte.

Ezt a csodát segítek Neked felfedezni, mert ez a lehetőség Benned is ott van, ezt átélni, megadatik. Csak el kell indulni, felfedezni Lélektáncaid, és felismeréseiddel, átéléseiddel eljuthatsz - nemcsak a táncaidban, hanem életed minden pillanatában - a Tiszta Forráshoz.

…keresgéltem jobb szavakat, de nem találtam, mint ezeket: hidd el, megéri…!

Tánctanítás: ShámiVamisz
DVD, CD: shé3é

Fotó: Vajda János

1 megjegyzés:

  1. "Örömdobosként" tudom azt hozzá tenni, hogy tényleg így lehet. Aminek ezeken az összejöveteleken a része lehetek, az valamiféle közös azonosulás azokkal az energiákkal, amikről libuc is írt legutóbbi bejegyzéseiben. A színpadi fellépések világával szemben itt nem a kifelé áramoltatott energiákról van szó, amibe előbb-utóbb belefárad a táncos, hanem a befelé gyűjtöttről, amitől erőre kap, és élni-szárnyalni kezd valami egészen más világban, mint ahol épp van...
    (Ajánlott irodalom: Coelho - A portobellói boszorkány)

    VálaszTörlés