Lélek-táncaink...Lelkünket nem választhatjuk szét gondolatainktól, cselekedeteinktől, még akkor sem, amikor tudatunk erősebben motiválja. Bármit is teszünk, vagy nem teszünk, érzelmeink nélkül nem történhet. Akármilyen is, de ott van, jelen van.
Lélek-táncainkban lépkedünk előre és hátra…
…határozottan, és céltudatosan, máskor bizonytalanul. Olykor úgy érezzük, egyhelyben járunk, vagy talán visszafelé.
Lehetünk légiesen könnyedék, és minden olyan egyszerű, magától értetődő, vagy suta lépéseinkbe belegabalyodva nem találjuk meg a helyes irányt. Nem találunk rá a ritmusra, minden kusza és még a talaj is kicsúszik a lábunk alól.
Forgunk és szédülünk, elveszítjük egyensúlyunk.
Földre hullunk, és az fáj. Próbálunk újra talpra állni, és ha ez sikerült, sebeinket begyógyítva ismét táncba indulunk.
Lomha, megfontolt lépéseinket fölválthatja a játékos és szertelen. Máskor szökdécselünk, ugrándozunk huncutul, önfeledten vagy pajkosan.
Egyedül is táncolunk, máskor kéz a kézben. Van akivel összefonódva, ölelkezve.
Ezt a mámoros táncot rajongva szeretjük, és vágyjuk minden pillanatban.
Azután ki tudja miért, egyszer lehet, hogy eltávolodunk egymástól, és előröl kezdünk mindent...
…örök körforgásban, újra és újra ismételve lépéseink, az előzőkből tanulva szebbé, jobbá és boldogabbá tenni életünk…
…és mesélhetnénk egymásnak életútjaink…
Bármilyen is ez a tánc, csak ne a földet nézzük, csak ne leszegett fejjel.Mindig emelt fővel, az Ég felé, hittel és szeretettel legszebb lélek-táncainkban a Fényben.
Fotó: Vajda János
Bocsánat a CMOS-koszért, hétfőn küldök Neked egy "tiszta" példányt. :)
VálaszTörlésVártam a blogcím magyarázó bejegyzést, és megleptél vele, másra számítottam, ám kellemesen vagyok meglepve, annál is inkább, mert még akár a "Keresztutak" kommentje is lehetne Tőled :)