Nekem ezt jelenti a hastánc... és mindazoknak, akik a lelkükkel táncolják... szabadon szárnyalva... a koreográfiák betanult kötöttségei nélkül... feloldódva a
mozdulataikban... harmóniát teremtve önmagukban...hogy átéljék és megmutathassák minden szépségüket.
mozdulataikban... harmóniát teremtve önmagukban...hogy átéljék és megmutathassák minden szépségüket.

Szárnyalás...
Halkan megszólal a zene. Most a szél muzsikál, hangjai lágy dallamokká redőzik selyemruhám. Becsukom a szemem, nem mozdulok. Még nem. Ráérek magamba engedni, érzéseim emlékeit. Ez nem mindennapi utazás. Elhagyom a város zaját, körülölel a fény. Elcsendesedik a lélek.

A test a legszebb „eszköz”, megmutatja a lélek minden rezdülését. Ez egy végtelen lehetőség, végtelen, örömteli megtapasztalás. Változás és fejlődés. Minden átélt pillanatában tökéletes, és minden megtapasztalásában út a tökéletes felé... Egyszeri és megismételhetetlen, magában hordozva a pillanat varázsát. Az itt és most lényegét!
Ha megkérdezed tőlem, hiszek-e a csodákban, a válaszom: igen! Hiszen a csoda bennünk van!
A Te csodáidat is segítek felfedezni, és nem csak táncaidban!
Fotók: Vajda János
Úgy írsz, hogy látom magam előtt!!!
VálaszTörlésÉs tudom már a titkodat is: adni akarsz és nem elvenni!!!!!!!!!!!!:-)))))))))
Kedves Mizó!
VálaszTörlésKöszönöm...:)))
Egyre büszkébb vagyok a blogodra. Nem a fotóim miatt, hiszen ezek a Tiedek, Te vagy rajtuk. Én csak a gombot nyomkodtam.
VálaszTörlésAz írásaid miatt! Itt más töltéssel szólalsz meg, mint amit várhatnék. Ezért újra és újra meglepetés.
Köszönöm, és örülök!
VálaszTörlés