
Az én ablakom, egy táncosnő ablaka.
Több mint tizenöt éve tanítom a hastánc(lélek-testtánc)-ot és kristálygömböm szivárványfényében látom a Világot.
Több mint tizenöt éve tanítom a hastánc(lélek-testtánc)-ot és kristálygömböm szivárványfényében látom a Világot.

Mindig is hittem abban, hogy ezt a táncot nem érdemes a show-biznisz "szolgálatába" állítani, mert sokkal több érték és lehetőség lakozik benne, mintsem addig a szintig jussunk el vele, hogy mennyire fergeteges koreográfiára vagyunk képesek, és színpadra állva, szinte lélek nélkül csupán a technikai tudásunkkal kápráztassuk el a közönséget. Persze ez is egyfajta átélés, de itt a kifelé való megnyilvánulás a fő cél. Főleg a versenyek motiválnak erre, ahol be kell bizonyítani, hogy ki a legjobb táncos. Bizonyos táncokban természetesen szükséges a koreográfia, és nem is vagyok koreográfia ellenes, de a hastáncban a koreográfia számomra egyet jelent az általa nyújtott végtelen szabadság lehetőségének elvesztésével.
Divat lett a hastánc, és mint minden divat eleinte hasznos, mert népszerűsít. Viszont később a színvonal és a minőség rovására megy. Ez alól sajnos a hastánc sem kivétel. Más szempontból pedig a táncosok divatirányzatokat követnek, vagy külföldi "sztárokat" másolnak, koreográfia-sablonokat követnek, és ezáltal maguk is sablonossá válnak. Szép-szép a látvány, de az "emberből", a személyiségből egyre kevesebb sugárzik át. A lélek, az érzések, érzelmek háttérbe szorulnak, mert a show világa nem erről szól és egyre inkább nem erre helyezi a hangsúlyt. Így majdnem minden tánc egyforma jelleget ölt, és ezáltal a táncos is hamar felejthető. (Itt azért megemlítem, hogy azért szerencsére a show-műfajban is akad egy-két kivétel.)
A hastánc(lélek-testtánc) sem nélkülözheti a testünk alapos ismeretét, a természetes mozdulataink által megismert technikai tudást, mert minél jobban mozdul a test, annál jobban engedi szárnyalni azt. De mi elsősorban önmagunk átélésein keresztül tapasztaljuk és tanuljuk meg a hastánc mozdulatait, testünk energiáinak egyre szabad áramlásával. Így azután mozdulataink, mozdulatsorokká állnak össze és minden táncunk lelkünk szabad szárnyalása. Úgy is megfogalmazhatnám, hogy a koreografált hastáncban a betanult részek ugyan feltölthetők energiával, de egészen más, amikor a lélek-testtáncban a mozdulatok az energiák áramlásából születnek.

Mi önmagunkért és a táncban való teljes feloldódásért táncoljuk ezt a táncot, ezért mindig hiteles és őszinte. Még akkor is, ha színpadra állunk, lelkünket kitárva, érzéseinket megmutatva, örömből és kivétel nélkül improvizálva táncolunk. Az "itt és most"-ban teljesen feloldódva, intuícióink hatják át táncainkat, és így aktív meditációvá is válik egyben. Táncainkat a belső átélés motiválja, nem pedig a technikai virtuozitás teljes palettájának bemutatása.
Élettáncosok vagyunk. Táncaink igazi Örömtáncok, örök-szivárvány- ragyogás...
Soraimmal senkit sem állt szándékomban megbántani, aki koreografálva tanítja, illetve táncolja a hastáncot. Minden tiszteletem a befektetett energiájába. Nem is vitatémának szántam. Csupán más a hitem és másképp gondolkodom...
Várlak szeretettel óráimon: ShámiVamisz
Örömtánc programok, élő dobzenére
DVD és CD ajánló: www.she3e.com
Fotók: Vajda János
Szeretettel ajánlom Vajda János fotóművész barátom ide illő írását is, aki különös érzékenységgel látja és láttatja a Világot, szellemiségét visszatükröző képeivel, és gondolataival.